Az LKK Óhegy utcai telephelye november 9-10-én autóbuszos tanulmányutat rendezett Kőszegen és Keszthelyen a két város kulturális értékeinek, valamint Keszthely lengyel vonatkozású emlékhelyeinek megtekintésére. Az utazást az intézmény igazgatója, Molnárné Sagun Monika és munkatársa, Takácsné Kalińska Katarzyna vezették. A kisbusznyi csoport lelki vezetői Krzysztof Grzelak atya, a Lengyel Templom plébánosa és Stanisława Kwiręg nővér voltak. A tanulmányút egyes programjait a korona vírus járvány rendelkezései ugyan korlátozták, de az utasok védelméről a szervezők messzemenően gondoskodtak – hőmérőzés, szájmaszk használata, állandó kézfertőtlenítés.
Az első nap Kőszegről szólt. A csoportot Bönditzné Siwiec Magdalena, lengyel származású, helyben élő idegenvezető várta. Először a város leghíresebb műemlékét, a kőszegi várat mutatta be. Története röviden: A kőszegi alsóvár legrégebbi része a 13. században épült. Az eredetileg gótikus stílusú belső várat később kibővítették; a reneszánsz és barokk korban is átalakított épületegyüttes uradalmi várkastélyként szolgált. Az elővár épületei gazdasági célokat szolgáltak. Udvarából az egykori vizesárok fölött vezető, csapóhíd elbontása után épült téglahídon lehet eljutni a belsővárig. Az északi szárnyban gótikus falfestések őrződtek meg, az ablakok körül reneszánsz festés és sgraffito látható. A vár az 1532-ben, a Bécs felé nyomuló oszmán hadak rohama elleni védekezést vezető várkapitányról kapta a nevét. Jurisics Miklós maroknyi védőserege 19 ostromot vert vissza; az ő győzelmeikre emlékeztet a Kőszegen minden nap 11-kor megszólaló harangszó.
Majd a Belváros következett, elsőként a „Vasaló-házba“ vezette a csoportot. A vasalóra emlékeztető, műemlék épület egy híres magyar film, a „Hány az óra, Vekker úr?“ (lengyel címe „Która godzina, panie Budzik?“ volt) jeleneteinek adott helyet. A földszinten Magdalena ajándék-üzlete található – emléktárgyakkal, helyi termelők különlegességeivel és a soproni borvidék kitűnő boraival. Saját készítésű süteményekkel és egy-egy pohár helyi borral vendégül látta a csoport tagjait – a novemberi, párás, hűvös időben mindenkinek jól esett a gesztusa.
A Szent Jakab-templommal folytatódott a városnézés. Az egykori minorita templom helyére 1403-1407 között épült gótikus templomot a XVII-XVIII. században részben átépítették barokk ízlés szerint. Az évszázadok során többféle felekezeté volt az épület, számos gótikus és barokk látnivalói közül érdemes kiemelni a déli hajó egyik gótikus faliképét, a Köpönyeges (palástos) Madonnát, északi hajójában pedig Jurisics Anna és Ádám vörös márvány emléktábláját. Majd a Jurisics-tér számos műemléke következett, sajnos, csak kívülről. Például a Városháza, Magyarország talán egyetlen olyan középülete, amely a mai napig a település igazgatási központja. Homlokzatát Magyarország, Kőszeg és a Jurisics-család festett címerei mellett Szent István király és Szűz Mária, Magyarország patrónusa ábrázolása díszíti. Időközben „megszólalt“ a téren lévő zenélő kút, régies dallamai a csoport pár tagját táncra perdítették – így is lehetett a hideg ellen védekezni…, és természetesen a tér vendéglőjében ebédre kapott forró gulyáslevessel, és a hozzá járó palacsintával.
Ebéd után, szintén Kőszeg egyik jelképén, a Hősök Kapuján át a város Fő terére sétált a csoport. Az impozáns tér legszebb pontján áll a város plébániatemploma, a Jézus Szíve-templom. Az 1892-94-ben, bécsi építész tervei szerint, neogót stílusban épült, szép Isten házát csak az előcsarnokból lehetett megtekinteni, de így is lehetőséget adott a csoportnak egy közös imára.
Magdalena, az idegenvezető, ugyan már sötétben, de még egy érdekes kőszegi helyre vezette el a résztvevőket, a természetvédelmi oltalom alatt álló, 150-200 évesre becsült juharlevelű platánhoz. A hatalmas, 9 m törzskerületű, kb. 28 m magas fa Magyarország egyik legnagyobb platánja. Többen összeálltak, hogy körülöleljék, vagy csak megérintsék a természet e csodáját.
A vacsora már a szálláshelyen, a Csikar Panzióban zajlott le. Mind az étkezésekről, mind a szobákról elmondható, hogy minden igényt kielégítettek, a szép környezeten pedig csak a tulajdonos kedvessége tett túl.
Másnap a csoportot Keszthelyen, a csodálatos és hatalmas Festetics kastélynál Dr. Cséby Géza, a Lengyel Köztársaság tiszteletbeli keszhelyi konzulja fogadta. Egész nap ő vezette végig a társaságot abban a balatoni szülővárosában, amely a II. világháború alatt lengyel menekülteket fogadott be. Elmondta Keszthely történetét, bemutatta a város fejlődését meghatározó Festetics családot. Jelentős tagjairól egy pár adat:
A horvátországi származású Festetics család keszthelyi ágának alapítója Festetics Kristóf (1696–1768) volt. 1745-ben kezdte el a család kastélyának építését. Kórházat alapított és mesterembereket telepített le a városba. Fia, III. Pál (1722–1782) Keszthelyen elemi iskolát és háromosztályos gimnáziumot alapított. I. György (1755–1819) a család egyik legjelentősebb tagja volt. Nevéhez fűződik többek között az 1797-ben alapított Georgikon, amely Európa első felsőfokú mezőgazdasági intézete; az 1817 és 1819 között megrendezett, a korszak híres íróit és költőit vendégül látó Helikoni Ünnepségek, valamint a kastély könyvtári szárnyának megépítése. II. György (1815–1883) az Andrássy-kormányban 1867 és 1871 között a király személye körüli miniszteri posztot töltötte be. II. Tasziló (1850–1933) idején nyerte el a kastély a mai formáját.
A kastélyt a járvány miatt csak vezető nélkül lehetett megtekinteni. A korhűen berendezett termek, a könyvtár szépségét hosszasan lehetne ecsetelni, amint a kastély parkjában felkeresett Hintómúzeum értékes darabjait is – el kell oda menni és megnézni. A Hintómúzeumban egyébként a magyar lótenyésztés történetébe is bele lehet tekinteni.
A városnézés a Magyarok Nagyasszonya Plébániatemplommal folytatódott. A templomot Tál Zoltán atya, a hely plébánosa mutatta be. Az épületet Laczkfy István nádor építettette 1386-ban Szűz Mária tiszteletére a hozzá tartozó kolostorral együtt, majd a Ferenceseknek adományozta. 1974. évi helyreállítása során a templommal egyidős, az országban fellelhető legnagyobb, összefüggő, gótikus freskósorozatot tártak fel benne. Jézus életét, Mária mennybemenetelét, szentek, püspökök, királyok és támogatók arcképeit ábrázolják. Oldalkápolnájában a lengyel menekültek 1943-ban emléktáblát állítottak fel a következő felirattal: „Itt imádkoztunk hazánk szabadságáért“.
A helyben, frissen kapott, szomorú hír után, hogy Buskó András polonista elhunyt, Krzysztof atya vezetésével a csoport imát mondott lelki békéjéért.
Majd a séta a Goldmark Károly Művelődési Központba vezetett. Folyosóin két lengyel vonatkozású emléktábla is függ. Az egyik „A magyar-lengyel közös sors jegyében. A menekülés 60. évfordulóján. Keszthely, 1999.“ feliratú, lengyel és magyar címerrel díszített tábla, a másikon egy portré látható a következő felirattal: „Wierzbicki Péter 1794. Stary Sacz – 1847. Oravica. Flórakutató, a keszthelyi Georgikon professzora, önfeláldozó orvosdoktor – 2005.“
A következő lengyel emlék a Fő téren nagyon friss, Dr. Cséby Géza kezdeményezésére október 26-án itt avatták fel a katyńi áldozatok emléktábláját. A Németh János szobrászművész alkotta, Jézus Krisztust a keresztfán ábrázoló, kerámia alkotás a Wacław Felczak Alapítvány támogatásával készült el.
Majd a csoport tovább vonult ahhoz a közeli épülethez, amely szorosan kötődött a lengyel menekültekhez. A falán lévő emléktábla így tájékoztat: „Ebben az épületben működött 1940 júliusa és 1944 júniusa között a Magyar-lengyel Menekültügyi Bizottság keszthelyi üdülőtábora és szanatóriuma. A lengyel menekültügy 70. évfordulóján. Keszthely, 2009. szeptember 5. Keszthely Város Önkormányzata“. Megemlékezésként a táblánál Molnárné Sagun Monika és Dr. Cséby Géza elhelyezte a csoportunk koszorúját, a résztvevők pedig elénekelték a lengyel himnuszt. Dr. Cséby Gézának különösen kedves ez a hely, elmondása szerint lengyel édesanyja a 40-es években errefelé találkozott először leendő férjével, Cséby úr magyar édesapjával.
Ezek után elérkezett az ebéd ideje, a vendéglátó John Bull Pub mondhatni, kitett magáért. A finom ételek után jól esett a kiadós séta a Balaton-parthoz. Dr. Cséby Géza nagyon szép útvonalat választott a csoportnak, a városi park platánsorán át lehetett elérni a mólóhoz, és igaz, hogy már sötétedésben, de megcsodálni a Balatont és Keszthely parti épületeit, sétányait. Majd a hazaút következett – mindenki szerencsésen hazaérkezett.
Köszönet illeti az LKK Óhegy utcai telephely vezetőjét és munkatársát az igazán tartalmas utazás megszervezéséért és zökkenőmentes lebonyolításáért. A két „idegenvezetőt“, akik szívüket-lelküket kitették, hogy minden említésre méltó információt átadjanak a csoport tagjainak kedves lakóhelyükről, Kőszegről és Keszthelyről – olyanokat is, amelyek e beszámoló keretei közé már nem fértek be. Az atya és a nővér gondoskodását a bizonyára jórészt katolikus utasok lelki táplálékairól. Azokat az utastársakat, akik besegítettek a Rózsafüzér imákba, és azokat, akik szép egyházi, hazafias, vagy csak közkedvelt lengyel dalaikkal vidították, vagy elgondolkodtatták társaikat is. Az autóbusz vezetőjét, hogy amellett, hogy baleset mentesen bonyolította le az utazást, mindenre és mindenkire figyelemmel volt. Az összes utast, hogy a programokra időben érkeztek és fegyelmezettek voltak a vírus szabályok betartásának terén is!
Sárközi Edit
